Na, hát ez egy jó kérdés...
Megoszlanak a vélemények, sőt, többek szerint nem szabad beleszólni. Ez akár igaz is lehet, de gondolkodjunk el egy kicsit. Te szeretnéd tudni, ha netán másvalaki után koslat a férjed?
Megmondom őszintén, én igen, szeretném tudni. Hogy dönthessek, hogyan tovább. Hogy megbeszélhessük, érdemes-e. Hogy tudjam, miért jutottunk idáig.
Értem én azt is, ha valaki nem akarja tudni, jobb a békesség, valaki jobban szereti homokba dugni a fejét. De én nem ilyen vagyok.
Viszont azt is fontosnak tartom megjegyezni, hogy én elég intelligensnek érzem magam ahhoz, hogy tudjak mit kezdeni az információval. Ha valaki szólna, hogy megcsal a férjem, nyilván tudni szeretném, hogy kivel. És biztosan, megkeresném a nőt. Na, nem azért, hogy megtépjem, kikaparjam a szemét. (Mint említettem, elég intelligensnek érzem magamat) Egyszerűen csak beszélnék vele, mint nő a nővel. Hogy egyáltalán igaz-e. És ha igaz, akkor el tudnám dönteni, hogy érdemes-e még ebbe a kapcsolatba energiát fektetni, vagy szépen el kell engedni az illetőt.
Erről eszembe jut egy régi történet, az első férjemről. Én 15 évvel fiatalabb voltam, mint ő, és elhittem, hogy velem akar új életet kezdeni. Pár hónapos volt a kislányunk, amikor éreztem, hogy valami nem stimmel a kapcsolatunkban. Pedig nem hagytam el magam a szülés után, vagy ilyesmi. Próbáltam a legjobb tudásom szerint ellátni a gyereket, a háztartást, és a férjem kedvében járni. de ő egyre kevesebb időt töltött otthon. Mindig későn járt haza, és ilyenkor azt mondta, hogy a főnökénél volt, és beszélgettek. (a főnöke itt lakott a szomszéd házban) Persze, dumája az mndig is volt, és úgy hazudott, mint a vízfolyás. Én meg hittem neki, sőt, néha még szidtam is, hogy ne üljön már náluk olyan késő estig, a főnökének is családja van, udvariatlanság ott ülni a nyakukon. De elaltatott, hogy meg kell beszélniük a dolgokat, és a főnöke még örül is hogy átmegy esténként.
Naív voltam elhittem. Sajnos, nem kérdeztem meg a főnökét, de így utólag, már mindegy.
Később egyre inkább éreztem, hogy ez a kapcsolat nem visz semerre, jobban járnék, ha inkább békésen elválnánk. Persze, ő, a kedves férjem nem akart erről hallani sem. Szóval, akkor, abban a helyzetben jó lett volna tudni azt, amit már mindenki tudott a környéken, de nekem nem árulta el senki. Kedves exemnek falaztak. Hogy miért? Ezt jó lenne tudni, de igazából a mai napig sem értem. Szomszédok, férfiak, nők, tudtak róla, és senkiben nem volt annyi jóérzés, hogy szóljanak nekem.
Igazából,évekkel később tudtam meg, teljesen véletlenül. Gondolom, ki lehet találni, hogy nem a főnökéhez járkált a kedves exférjem, hanem egy nőhöz. Egy viszonylag szép és látszólag értelmes nőhöz. Hogy mit evett az én akkori férjemen, nem tudom, bár valószínűleg a nem létező pénzét :-) Igen, azt is megtudtam, így utólag, hogy bekamuzta a nőnek, hogy neki saját autószerelő műhelye van. (a valóságban csak alkalmazott volt) És mindig tele volt a pénztárcája pénzzel, én is láttam, de sose adott belőle, mindig csak azt hallottam, hogy ez alkatrészre kell. Gondolom, a nőnél is eljátszotta ugyanezt :-) Ráadásul engem is lehúzott a sárga földig, azt hazudta rólam, hogy én milyen lusta vagyok, nem főzök, és nem takarítok, a lakást megeszi a kosz, és ő ezért nem szeret itthon lenni,és el fog hagyni, csak a gyereket nézi. A nő meg elhitte. Nem tudom, mi járhatott abban a csinos kis fejében, hogy leállt egy nős, ráadásul kisgyerekes emberrel... de ezt meg ő tudja.
Csak arra akarok rávilágítani, hogy ha én ezt az esetet valakitől annak idején megtudom, nagyon sokat segített volna, mert akkor sokkal könnyebben el tudtam volna válni. Főleg, hogy az én lakásomban lakott a "kedves". És eszében sem volt elköltözni. Mindig elhitette velem, hogy ő értünk dolgozik, és értünk él. Csak éppen a viselkedése mást mutatott. Sokkal könnyebben ki tudtam volna tenni. Így is sikerült végül, csak sokkal később, és sokkal nehezebben. Nagyobb anyagi veszteséggel.
Mennyivel könnyebb lett volna a helyzetem, ha valaki annak idején beavat a dolgokba, nem?
Ja, még annyit, hogy utána mindenkinek bekamuzta, hogy itt hagyta nekem a fél lakást, gyerektartás fejében. És ami igazán szép, hogy ezt mindenki el is hitte :-)úgyhogy a végén én lettem a szemét nő, ő pedig a nagyon rendes szegény férfi :-)
És akkor most megint felteszem a címben is szereplő kérdést: -Kell-e szólni a nőnek, ha megtudod, hogy megcsalja a férje?